Mit tegyünk a 15 perces szünetekben a munkahelyen

Volt egy időszak, amikor a munkanapom egyetlen összefüggő rohanás volt: a tizenegy órás megbeszélésből egyenesen a tizenkettesbe estem, és észre sem vettem, hogy ebéd helyett egy fél müzliszeletet majszoltam a billentyűzet fölött. Akkor kezdtem el komolyan venni a tizenöt perces szüneteket. Nem nagy ünnep — csak egy meleg, kis ritmus a délelőtt és a délután közepén.

Mire jó egy igazán jó szünet

A WHO szakértői is hangsúlyozzák a munkahelyi pihenőszakaszok fontosságát az általános jólét fenntartásában. A Harvard egyik nyilvánosan elérhető anyaga is megemlíti, hogy a rövid, rendszeres szünetek nemcsak a koncentrációra, hanem a kapcsolatok minőségére is jótékonyan hatnak. Én ezt a saját tapasztalatomon is érzem: amikor jól megy a szünet, sokkal nyugodtabban válaszolok a kollégáimnak a következő beszélgetésen.

Hat különböző „tizenöt perc”

Évek alatt összegyűlt nálam hat fajta szünet, amelyeket attól függően választok, milyen napom van. Néha az asztalnál maradok, néha kimegyek a folyosóra, néha egészen ki, az utcára.

1. A „kinyitós” szünet. Kinyitom az ablakot, három mély lélegzetet veszek, és csak figyelem, mit hallok kívülről. Madár, busz, lépés, csend. Pár perc, és máris messzebb vagyok a képernyőtől.
2. A „séta-szünet”. Felveszem a kabátomat, és a környéken egy nagy nyolcasban körbejárom a háztömböt. Nem hallgatok semmit — csak az utcát.
3. A „tea-szertartás”. Forrázok egy meleg teát, és nem viszem vissza a géphez. Megiszom egy puha széken, lassan, miközben nézem, ahogy a gőz felszáll a bögrémből.
4. A „barát-pillanat”. Felhívok valakit, akivel jólesik beszélgetni — három mondat erejéig. Nem munka, csak egy szelíd híradás magamról.
5. A „kéz-rajzolós” szünet. Veszek egy A5-ös papírt, és valami egészen apró dolgot rajzolok. Levél, csésze, ablakkeret. Csak hogy a kezem megint a kezem legyen.
6. A „semmi” szünet. Ez a legnehezebb és a legjobb. Leülök, becsukom a szemem, és nem csinálok semmit. Egyszer-egyszer elalszom három percre. Másnap mindenki köszöni a türelmet.

Amit én sose csinálok a szünetben

• Nem nyitom meg az e-mailt, még véletlenül sem.
• Nem görgetek a közösségi felületeken — több inger lesz tőle, nem kevesebb.
• Nem indítok el új munkát „még gyorsan, mielőtt jönne a következő call”.
• Nem eszem a billentyűzet fölött — soha. Ez egy szent szabály lett.

Hogyan tegyük szokássá

A legtöbben azt mondják: „nincs időm szünetre”. Bevallom, én is így gondoltam évekig. A változás akkor jött, amikor a naptáramba ugyanolyan súlyú eseményként vezettem be a szünetet, mint egy ügyfélbeszélgetést. Tíz harminc — szünet. Tizenöt — szünet. Egyszerű, fix időpontok, amelyek köré épülnek a napjaim.

„A szünet nem a munka ellentéte, hanem a munka része.” — egy idős kollégámtól tanultam

Az első hetekben nehéz lesz. Ne erőltesd, csak figyeld magad. Ha kimaradt egy szünet, az nem dráma — a következőt megtartod. Egy hónap múlva a tested már magától jelzi, hogy „mindjárt itt az idő”.

Egy nap a morvik-stílusú szünetekkel

Általában öt szünetem van egy munkanapban. Reggel egy kávés, fél kilenckor; tíz harminc-kor egy ablakot kinyitós; ebédnél egy hosszabb, séta-jellegű; háromkor egy tea-szertartás; öt körül egy zárás-csak-magamnak. Ez együtt is jóval kevesebb, mint a céltalan görgetés ideje, amit korábban észre sem vettem.

A kollégáim is megszerették ezt a ritmust. Először furcsálták, hogy „épp pont most” nem leszek elérhető. Aztán a harmadik héten egy kedves levél érkezett: „Hallottam tőled a tizenöt perces szünetekről. Lehet, hogy én is kipróbálom.” Egy hónap múlva már ketten voltunk a folyosón a tea-szertartással. Két hónap múlva egy egész kis közösség. A figyelem ragályos — a jó értelemben.

A szünetek és a tudatossági alkalmazások

A tudatossági alkalmazások szerintem a legjobban a tizenöt perces szüneteknél tudnak segíteni. Nem a hosszú meditációkkal, hanem az apró, két-három perces csendgyakorlatokkal. Egy „három mély lélegzet” emlékeztető a déli órákban. Egy „lassítok egy kicsit” hang a délután közepén. Egy „mire vagyok most hálás?” kérdés a nap végén.

Amikor egy alkalmazást választok, három szempontot nézek meg. Az első: a notifikációk szelídek-e, vagy kiabálnak. A második: van-e benne offline mód, amikor nincs internet. A harmadik: a hangok kellemesek-e — egy idegesítő csengőszó képes elrontani az egész szünetet. Aki ennek a három szempontnak megfelelő alkalmazást talál, valószínűleg meg is fogja szeretni.

Apró kiegészítések, ha jólesik

• Egy puha pléd a karfán — szépen integet, mikor jön a szünet ideje.
• Egy könnyű illat a polcon — két csepp citromfű, és máris frissebb a tér.
• Egy „szünet-lista” a hűtőre — három-négy ötlet, hogy ne kelljen gondolkodni.
• Egy „nem-zavarni” óra a kollégáknak — egy elfogadott, közös szokás, ami mindenkinek jó.

Gyakran ismételt kérdések

Olvass tovább

Röviden a szerzőről

Réka Varga — életmód-író, hosszú reggelek szerelmese. A morvik hasábjain leginkább a csendes szokásokról, a téli rituálékról és a hétvégi „nem-csinálok-semmit” gyakorlatáról ír. Nem szakember — egyszerűen valaki, aki sokat figyel és sokat ír.